Rush Hajsza A Győzelemért
1976 – a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért. Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán m
Rush - Hajsza a győzelemért - Kritika - Hír - Puliwood
- Fekete özvegy kártyajáték ingyen
- Szombathely budapest távolság museum
- Miért robbant fel csernobil
- Rush Hajsza gyozelemert - indavideo.hu
- Rush hajsza a győzelemért letöltés magyarul
- Európai választások mindenki számára | European Union of the Deaf
Olykor az extrém időjárási körülmények miatt szinte átláthatatlan pályán próbáljuk kivenni, hogy éppen hányadik körét autózza a Lauda-Hunt páros, míg máskor különleges, de a futamok dinamikáját egy pillanatig sem megakasztó képekkel nézhetünk be a bivalyerős gépek kasztnija alá. A Rush egészen az utolsó pillanatig fantasztikus érzékkel és stílussal éri el, hogy a levegőt visszatartva izguljunk vagy Laudáért, vagy Huntért, még úgy is, hogy sokan talán pontosan tudják, merre is vezet a cselekmény. Hans Zimmer pedig jó szokásához hűen gondoskodik róla, hogy bizonyos jelenetek alatt átszellemülve csodáljunk rá egy gyönyörű, egészen különleges emberi rivalizálásra, ami mindkét félt az állandó javulásra és fejlődésre késztette - mind a sportemberként, mind a magánéletben. A 'Lost but Won' című taktus mind a mai napig előhívja bennem a Rush képeit, olyan intenzív érzelmi töltettel megspékelve, aminél inspirálóbbat nem sokat láttam filmvásznon. Természetesen nem állítom, hogy Howard alkotása nem színez egy picit, vagy talán sokat a valóságon.
A filmvégi monológnál és képsoroknál szebb lezárást pedig kívánni se nagyon lehetett volna, akiket pedig elkapott korábban a film hangulata, azok garantáltan könnyek között fognak megemlékezni a 45 éves korában elhunyt James Huntról - a mai naptól pedig a Formula-1 legendájáról és túlélőjéről, Niki Laudáról is. A Rush - Hajsza a győzelemért első órája nem feltétlen több mint egy jól megcsinált, de korábban már többször is látott sport-életrajzi dráma, aláírom. Később viszont, amikor a film igazán erőre kap és elmesélheti mindazt, amiért alapvetően is elkészült, akkor rá fogunk jönni, hogy mennyire szerencsés is az, akinek megadatik az életben egy ilyen ellenfél, rivális és nem utolsósorban: barát.
Nyilván igyekszik nyitott lenni az ember, de ha korábban egy F1-es futamot nem tudott végignézni, akkor persze ódzkodik tőle, hogy vajon tényleg neki szólhat-e egy olyan történet, aminek a gerincét ez az egykor meglehetősen életveszélyes sportág adja. Erre a kérdésre később még visszatérek, azt viszont nyugodt szívvel mondhatom, hogy Howard rendezése a sportfilmek és az életrajzi drámák legerősebb aspektusait vegyíti, méghozzá két olyan színészi alakítással, amik a film egészével együtt méltatlanul, sőt, talán felháborítóan kevés elismerésben részesültek. A Rush elsősorban Niki Lauda történetéről és karrierjéről ad egy átfogó képet, egészen attól az időszaktól kezdve, hogy az azóta legendává vált versenyző pusztán még azért küzd, hogy egyáltalán F1-es autóba ülhessen. Daniel Brühl a Becstelen brigantykos szerepén kívül számomra többé-kevésbé egy ismeretlen színész volt, ám Lauda megformálása olyan kvalitásokat fedett fel spanyol-német művészben, amit sajnos azóta sem tudott megugrani vagy akár megismételni.
Őszinte leszek: fogalmam nincs, milyen volt a valóságban Lauda és Hunt kapcsolata, de amennyire sikerült utánajárnom, nem lőhetett annyira mellé a Rush. A cikk elején felvetett kérdésre, miszerint szólhat-e valaki olyannak ez a film, aki még egy kört sem tudott végigszenvedni a sportágból, a válasz több mint egyértelmű. Brühl és Hemsworth játékának is köszönhetően egy történetet élhetünk át, és lehetünk a részesei két ember különleges kapcsolatának, amit mondjuk a szerelemmel ellentétben többségünk talán soha nem fogunk megtapasztalni. Ahogy Lauda életét, úgy a film folyását is nagyban megváltoztatta az ominózus baleset, az osztrák legenda "feltámadását" pedig csontig hatoló, valóban felejthetetlen jelenetek formájában meséli el a Rush a nézőknek. A legerőteljesebbek egyike Hunt sajtótájékoztatója, amit követően alaposan helyreteszi a Laudára nézve igencsak ízléstelen kérdést megfogalmazó újságírót - egy egyszerű jelenet, ám Hemsworth-nek kérdés nélkül elhisszük, hogy létezik még ez a fajta erkölcsösség.
Igaz, a léc nagyon magasan van, lévén egy piszkosul komplex és karakteres Laudát vitt a vászonra, amiből - a cselekményhez hasonlóan - a világbajnok James Hunt szerepében lubickoló Chris Hemsworth, és az ő merőben más habitusú karaktere segített kihozni a legtöbbet. A két sportember kapcsolata eleinte kemény személyeskedésekből, állandó összekülönbözőségekből és vérre menő versengésből állt, eközben pedig a már jól ismert felemelkedés-bukás-típusú történetet láthatjuk. Ám ahogy nő a tét, úgy pörög egyre magasabb fordulatszámon a Rush, mialatt megtalálja a saját hangját. Azt a hangot, ami a műfaj legstílusosabb és emlékezetesebb alkotásai közé emelte Howard filmjét. Ha most látunk először F1-es masinát, a Rush akkor is az elejétől a végéig egy tisztán követhető és lebilincselő filmélményt kínál, ami a technikai szempontokat is nézve az iskolapéldája annak, hogyan kell vászonra vinni egy ilyen témájú történetet. Howard rendezése nem megy bele a film szándékához mérten felesleges, a laikus néző számára pedig ismeretlen vagy irreleváns részletekbe, ahogy magukat a futamokat is a művészi szabadság égisze alatt ábrázolja, mintsem nyers dokumentarista stílusban.
Hajsza a győzelemért (2013) Rush Kategória: Dráma Tartalom: 1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért. Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán mögé ül, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél gyorsabb. Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.
1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért. Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán mögé ül, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél gyorsabb. Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.
1976, Forma 1, James Hunt és Niki Lauda összecsap a pályán. Ennél jobb életrajzi film idén nem lesz moziban? Legalábbis a Forma 1 szerelmesei számára. A Rush bemutatja hogy a két pilóta honnan jött, és milyen gyorsan tartott az élre. Első találkozásuk egy Forma 3-as versenyen történik, már ott látszik a két jellem közötti különbség, a rivalizálásuk ott alapozódik meg, de az egész film alatt nem tűnik fel közöttük gyűlölet. Hogy is mondjam, szóval nincs túldramatizálva. A végére pedig természetesen elfogadják egymást olyannak amilyenek. Sokkal inkább arra van kihegyezve a Hajsza, hogy a két teljesen különböző ember miképp tör előre. Lauda ilyen analitikus, antipatikus figura eleinte, aki mértanilag kiszámolva építi karrierjét, míg Hunt inkább az ösztöneire hagyatkozik, vezeti amibe beülhet, és nyerni akar. Mindketten érdekesek, bár szerintem Lauda van jobban kidolgozva, de tekintve a történteket, ez szerintem érthető is. Technikailag el lehet olvadni a filmen. A versenyzős jelenetek olyan szinten gyönyörűek, már ha az ember odavolt valaha is a száguldó cirkuszért, hogy eldobtam rajtuk az agyam.