Az Édes Élet
Huszonöt éve, 1993. október 31-én halt meg Federico Fellini, az olasz filmművészet egyik legsajátosabb egyénisége, aki a rá záporozó szakmai díjak ellenére is azt tartotta a legnagyobb elismerésnek, ha rendező-festőnek nevezték. Talán az a pillanat pecsételte meg a sorsát, mikor kisfiúként apja térdén ülve Riminiben megnézte az első filmet életében. Akárhogyan is, Federico Fellini életét végigkísérte a vizuális alkotási vágy: mikor nem forgatott, rajzolt vagy az álmait ecsetelte híres naplójában. Nélküle nem létezne a paparazzi szavunk, és nem derülnénk akkorát, mikor a Csinibaba című filmben a rajongó nézők leszakítják a vásznat Anita Ekberg híres szökőkutas jelenete alatt a moziban. Rendező az első pillanattól fogva 1920. január 20-án született Riminiben. Filmes pályafutását gyermekkori élményei határozták meg: hétévesen látott bohócokat a cirkuszban, kilencéves korától már bábozott, az "előadásokhoz" pedig ő készítette a bábokat, jelmezeket. Természetesen valamennyi szerepet ő írta és játszotta.
Győzike ben - 146. rész
fejezet – Abdellatif Kechiche · 2014: Téli álom – Nuri Bilge Ceylan · 2015: Dheepan – Egy menekült története – Jacques Audiard · 2016: Én, Daniel Blake – Ken Loach · 2017: A négyzet – Ruben Östlund · 2018: Bolti tolvajok – Koreeda Hirokazu · 2019: Élősködők – Pong Dzsunho Különleges Arany Pálma 2018: Le livre d'image – Jean-Luc Godard Cannes-i fesztivál Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 186299794 LCCN: n81015538 GND: 4291676-8 SUDOC: 103178961 BNF: cb15064701b
Az édes elettronica
Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen "szertartásain" egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát. A Cannes-i Aranypálmával és az Oscar-díjjal kitüntetett Édes élet éles támadások célpontjává vált. A pápa nyilvánosan elítélte a filmet éppúgy, mint a polgári sajtó. Mindez az… több»
Az édes élet (La dolce vita) 1960-as francia–olasz film Marcello Mastroianni és Anita Ekberg Rendező Federico Fellini Producer Giuseppe Amato Angelo Rizzoli Műfaj dráma Forgatókönyvíró Federico Fellini Ennio Flaiano Tullio Pinelli Brunello Rondi Főszerepben Marcello Mastroianni Anita Ekberg Zene Nino Rota Operatőr Otello Martelli Vágó Leo Cattozzo Jelmeztervező Piero Gherardi Díszlettervező Piero Gherardi Gyártás Gyártó Riama Film Pathé Consortium Cinéma Gray-Film Ország Olaszország Franciaország Nyelv olasz francia angol Forgatási helyszín Róma Trevi-kút Játékidő 174 perc Képarány 2. 35:1 Forgalmazás Forgalmazó Koch-Lorber Films Bemutató 1960. február 4. 1960. május 11. ( Cannes) 1961. április 19. Díj(ak) Oscar-díj Arany Pálma Korhatár II. kategória (F/2655/J) További információk IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Az édes élet témájú médiaállományokat. Az édes élet (eredeti cím: La dolce vita, ejtsd: lá dolcse vitá) egy 1960 -ban bemutatott olasz - francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével.
- Az édes élet
- Az édes elec.fr
- Az édes élet elemzés
- Az édes elettronica
Édes november
A feldúlt hangú kritikák ellenére - vagy éppen azért - a film óriási sikert aratott. Cannes-ban megkapta a Legjobb filmnek járó Arany Pálmát, később a Legjobb jelmez és díszlet Oscar-díját, világszerte kasszasiker lett, megdöntve az Elfújta a szél évtizedes nézettségi rekordját. Talán ez volt az első alkalom - Chaplint leszámítva - hogy egy rendezőből szupersztár válhatott. Címe fogalommá vált: a szépség, a szerelem, az elzüllés, a bomlás szimbólumává. A jelenet, amikor Anita Ekberg a Trevi kútban pancsol, a mai napig a filmtörténet egyik legikonikusabb képe. Bemutató dátuma: 2017. szeptember 7. Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd. Stáblista:
Rendszeresen járt moziba is, eszményképe az amerikai képregényhős, Flash Gordon volt. Apja kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek, édesanyja papnak vagy jogásznak szánta, a kis művész viszont festő szeretett volna lenni. Az érettségi után újságírónak állt, éttermekben és kávéházakban portrékat és képregényeket rajzolt, rádiózott és bedolgozta magát a filmgyárba. © AFP / Leemage A vászon festője Filmjeit gazdag képi világ, színpompás, freskószerű ábrázolás, időnként a tér és az idő megbontása jellemzi. Tizenöt éves korától szinte állandóan rajzolt, a forgatási szünetekben megálmodott alakjait, grafikáit, jelmezterveit gyakran munkatársai mentették meg a szemetesből. Az álmok könyve című naplóiban éjszakai fantáziáit "írta és rajzolta ki" magából harminc éven keresztül. Művészetében az álom és a valóság, az önéletrajzi elemek és a képzelet keverednek egy szimbólumokkal teli világban. Szatirikus érzéke, filozófiai hajlama és a társadalmi problémák iránti érzékenysége révén azt láttatja, amit a hétköznapok eltakarnak: az embert, a lélek mélyén rejtőző titkokat, a be nem váltott álmokat és vágyakat, a modern világ emberének magányát.